HTML

N 11

Hentesnél falatozni jó

Henteskritikák, és minden, ami hús.

Hentes térkép

Henteskritika – a Hajós utca 21.

2012.03.30. 21:22 Hentesező

Igazi ragadozóként vetettem rá magam a Hajós utca 21. alatti hentesboltra, részint azért, mert melegen ajánlották a figyelmembe, részint mert most igazán éhes voltam. Veszélyes volt a helyzet, ebben a felfokozott lelkiállapotban érheti ugyanis a legnagyobb csalódás az embert, de szerencsére nem ez történt. Ehelyett remeket ettünk, ismét szép az élet, mint amikor nyári hőségben, hosszú absztinencia után szétárad az ember ereiben az első jeges nagyfröccs.

A bolt eleve hangulatos, napomat valósággal bearanyozta a profilképünk egy eredeti variációja, amely a marha bontását bemutató hasonló plakát társaságában a kelleténél talán egy kicsit magasabban, de szépen keretezve ott lóg az üzletben. A hangulat barátságos, majd mindenki ismerőse a henteseknek, Mari néni, Tibikém, Szeveszgézám állnak előttünk, vagy rendelnek mellettünk. A részben a kirakatba épített pultban szépen sorjáznak a különféle sültek, nem lóg ki semmi a sorból, se saláta, se csíra nem rontja, igaz, nem is javítja az összképet, ellenben szokatlanul szép a savanyúság kínálat csábít mértéktelen fogyasztásra. A boltban elképesztő mennyiségű saját termék kapható, nemcsak a sültes pultban, de a kampókról is zömmel saját vágásból származó kolbász és füstöltáru lóg, a hideg pultból is saját disznósajt és májas vigyorog rám. A műanyag villát nem szeretem, de nincs hozzá közöm, mire való az ember keze ugyebár, a dobozos szalvétáért viszont jár a pont.

Májas hurkát, kolbászt, oldalast és tarját is rendeltem, különféle savanyúságokkal, sok kenyérrel. A menünek nem volt gyenge pontja, bár a kolbászok közül rutintalanul nem választottam, hanem rábíztam magam a hentesre. Utóbb láttam, hogy lettek volna az enyémnél sültebb darabok is, de sebaj, így is kitűnő volt a portéka, jól vágható, még szaftos, de már egy picit szemcsés, a fűszerezése erőteljes, de még nem bántó. Májas hurkát rég nem ettem ilyen jót, pedig kicsit puhábbnak ígérkezett, mint amit szeretek, de már látom, hogy nem őbenne, hanem az én elvárásaimmal van a baj, revideálnom kell a nézeteimet, és leborulnom a Hajós utcai májas, mint etalon előtt.

Az oldala ugyancsak hibátlan, de nem volt benne az a plusz, amit a többi alapján vártam, de mit tegyek, nem én tettem magasra a lécet. A tarja viszont egy csoda, ott van a Nagyvárad téri mellett - ha nem előtte, amelyről korábban megemlékeztem. Nem viccelek, kétujjnyi vastag, a sütés nem szítta ki belőle a nedveket, ennek megfelelően finoman zsíros, és úgy omlik szét a szájban, hogy nem is rágunk, csak ízlelő bimbóinkkal simogatjuk szét a húst.

Irigylem a környék lakóit, az operaénekeseket és a balett táncosokat, hogy minden nap ilyen élményben lehet részük. A magam részéről köszönöm, ez szép emlék marad.

93,7

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://hentesnel.blog.hu/api/trackback/id/tr134351008

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása