Hentesnél falatozni jó

Ica mama hentesüzlete a Vásárhelyi utca és a Bartók Béla út sarkán arról híres, hogy ez a hely kétségkívül a Móricz Zsigmond körtér környékének szívcsakrája. Ezt a képet erősítettem egy múltkori rövid FB posztommal én is, pedig lehetne bőven beszélni a felhozatalról is, hát most meg is teszem, miután a minap hurkát, kolbászt és egy darab dagadót is ettem a helyszínen. Elfogott a kísértés, hogy egyek, vagy vegyek és vigyek haza egy fél grillcsirkét, de nem illett volna a fitnesz programomba, amely elsősorban sertés termékeken alapul, és semmiképp sem teszi lehetővé, hogy egy napon belül hentest teszteljek kiadósan és még egy fél csireket is betoljak. Márpedig, ha én elviszek Ica mamától egy darab csirkét, az nem éli meg a másnapot.

A véres hurka - mert az volt a lelkem – szokás szerint hozta a kötelezőt. Véletlenül sem bántanám meg Ica mamát, de van jobb véres a városban (májas is), de az itteni hurka számomra etalon. Erre mondom én azt, hogy ettem egy jó hurkát. Nem tudok, de nem is kell róla emelkedett hangon értekezni, sallangmentes belevaló hurka ez, finom, ihletetten meg van sütve, és állagra is jó. Kész.

A kolbász más tészta, Ica mama kolbászainak van egy különlegessége, amit, ha megvalósul a nagy álmom, a Kossuth térre tervezet 5 méteres mustáros kolbász szobor, akkor azon mindenképpen meg kell jeleníteni. Ica mama kolbászainak egyik végén ugyanis rendszerint kitüremkedik egy kis töltelék, egy sötétvörösre sült rózsaszirom. Nem tudom, hogy ez mennyiben tudatos, feltételezem, hogy az, mert ez a rész a sült kolbász kétségkívül legnemesebbik darabja. Mindig is szerettem, amikor disznóvágáskor a töltelékből kis lepényeket, vagy hurkácskákat sütnek, na, ez a királyrész erre emlékeztet minden alkalommal, garantáltan ezt hagyom az amúgy is kitűnő kolbász végére az utolsó falat mustárhoz, koviubihoz, és ropogós kenyérhéjhoz.

Ica mamáék igazi antirasszisták, amennyiben nem szeretnek különbséget tenni sertéshús és sertéshús között, a pultban látható sült húsokat egyaránt malacpecsenyének nevezik korra, nemre és bőrszínre valamint tarjára, dagadóra, vagy oldalasra való tekintet nélkül. Most egy viszonylag lapos hús ragadta meg a tekintetemet, amely zsírszerkezetében nem hasonlított a tarjára, oldalas sem lehetett, mivel nem volt benne csont. Kénytelen voltam rákérdezni, így ettem végül dagadót, amely mind fűszerezését, mind állagát tekintve kitűnő volt, és az amúgy szálas hús keresztbe harapása sem okozott gondot.

Ica mamáéknál a legkülönfélébb péksütemények közül lehet választani, jó a savanyúság, és rendes evőeszköz van.  A tálcát, mint hordozó eszközt viszont valamiért kiiktatták a rendszerből, ami nem teljesen érthető számomra: vagy a vendég fordul többször a pult és a könyöklő között, vagy – és ez a gyakoribb – a pultos viszik ki a kaja egy részét, ami előzékeny, de akárhogy is nézem fölösleges lótás-futást jelent. (Mondom én, aki nem mosogatok.)