HTML

N 11

Hentesnél falatozni jó

Henteskritikák, és minden, ami hús.

Hentes térkép

Henteskritika – Tátra utca, Húsimádó

2012.03.30. 21:44 Hentesező

Újlipócia hentesekkel jól átszőtt utcáiban már csak egy adósságom maradt, a híres Húsimádó hentesüzlet. Eddigi hanyagolásának oka talán éppen az, hogy a róla szóló henteskritikának olyan nagy elődökkel kell versengenie, mint Bächer Iván, aki valahol, valamikor oly szépen emlékezett meg itteni élményeiről, hogy valóságos mémet teremtett vele. Az írásra konkrétan nem emlékszem, régen volt már, de kétségtelenül nyomasztott ez a versenyhelyzet, úgyhogy segítségül magammal vittem három éves kislányomat, tudjátok, kutyával, fókával, gyerekkel és aktív szagmarketinggel bármi eladható.

Először is szögezzük le, hogy gyerekkel hentesezni zsír. Aggódtam kicsinyt, hogy miként fogunk enni egy 150 cm magas könyöklőnél, de a probléma nem bizonyult valósnak, a húsimádóban kétszintes a pult, alul tolta a lányom a rántott tarját, felül meg én gyürkőztem neki az oldalasnak és a májas hurkának. Igaz, hogy guggolva kellett felvágnom neki a húst, de innentől kezdve ment minden mint a paripakacsás, időnként jóízűen összekacsintottunk, és bőszen falatoztunk tovább nagy egyetértésben. Az én büszkeségemnél talán csak a henteseké volt nagyobb, elvégre nem mindennapos esemény, hogy egy hároméves kritikus kimondja, a rántott tarja 60-nal jobb a rántott sajtnál, pedig ők nem is tudták, hogy az általános egyenértékestől való ilyetén eltérés mifelénk mekkora megtiszteltetés, a legjobb csirkepaprikásom is csak egy 50-esig jutott.

Én kértem kis darab oldalast, de igazából nem úgy gondoltam, hogy egy lapos, és ekként picit túlsült szeletet akarok enni. Mert nincs annál szebb, amikor egy igazi - mondjuk így - emeletes oldalas ropogósra van körbesütve, belül meg omlik a hús, de ha egyszer laposka az a hús, akkor a külcsín és belbecs egyensúlyát nehezebb megtartani. Itt most a ropogós részek irányába tolódott el a hangsúly, ami az ízvilágnak baromi jót tett, de az egész harmóniát megbillentette kissé. Úgy kell nekem, miért nem figyeltem jobban, biztos vagyok benne, hogy a pultban vigyorgó vastagabb oldalasok tátrai magasságokban jártak.

Amiként csak a legszebb szavakkal, és a Budafoki úti májasok felemlegetésével lehet megemlékezni a májas hurkáról is. Remek állag, nagyon erősen májas ízhatás, biztos vagyok benne, hogy akár hidegen is falható lenne. A bolti kést nem szerette, de a bicskámmal tökéletesen szelhető volt, és hát lássuk be a jó vághatóság sosem volt és sosem lesz a jó hurka mércéje. Nyugodtan kimondhatjuk, hogy a húsimádó májasa, fajtájának egyik remeke, szívből gratulálunk hozzá.

Megkóstoltam persze a rántott tarját is, az ilyesmit nem hagyja ki az ember, sok karaj közt a tarja a király ugyebár. Én általában óvakodom a rántott szeletek, karaj, csémell és pmell fogyasztásától, mert az apósoméhoz képest gyakorlatilag mindenütt csalódnom kell, azért meg minek? De a tarja az megér egy misét, ez meg különösen, mert az aranynál még barnábbra is sült prézli alatt vastag és porhanyós hússzelet lakozott, nem véletlen volt tehát a majdnem dobogós hely a családi örökranglistán.

A bolt egyebekben is rendben van, az almapaprika hersen, a kenyér igazi foszlós hentesfehér. Sokáig zord tekintettel kerestem a plakátunkat hiába, mígnem kiderült, hogy éppen annak támaszkodom. Hogy milyen is az ember, csak ekkor tűnt fel, hogy pult túloldalán a bolt méretét meghazudtoló mennyiségű „bácsi” mozog összehangoltan, valamennyien tisztességben és jovialitásban megemberesedett arcok, akik minden betérő vevőt ismernek. Azt is, akit nem.

1 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://hentesnel.blog.hu/api/trackback/id/tr664351051

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

gonna 2012.08.28. 05:33:19

Kiszáradt, túlsütött húsok ez jellemzi a hazai hentesek kínálatát. A liba-kacsa mell és comb sütése úgy realizálódik, hogy beleteszik a fritőzbe és szarrá sütik. De a tokok és tolldarabkák nincsenek kiszedve... A kolbászokról ne is beszéljünk. A legjobb helyeken is a meleg húst a meleg darálóval pépesítik. A végeredmény egy fűrészporos túlfűszerezett/sózott trutymó. Egy valamit is magára adó hentes vagy cuttert használ, de ha nincs rá keret, akkor a darálás előtt jól lehűti a húst a darálóval együtt, ami lehetőleg éles és nagylukú. A rosszabb henteseknél a recikláció is fontos szempont a kolbászkészítésnél, v. pecsenyesütésnél. Annyira rossz érzés, hogy egy jó utcai pecsenyéért Párizsba, v. Bécsbe kell menni. Jó lenne, ha az éttermeknél már elkezdődött gasztroforradalom a hentesekhez is eljutna. Hiányolom, hogy talán sehol nem írtok az alapanyagok származásáról, eredetéről, ill a töltelékárúkban leledző tartósítószerekről és egyéb anyagokról. Ami alap kéne legyen: minőségi magyar húsok, adalékmentes hurka, kolbász, virsli, stb. (amit ott sütnek). És megfelelő technológia. (pl. a kolbász mindenhol zsírban úszó tepsiben sül. A megfelelő minőségű kolbász alattá néhány gramm vaj kellene csak.) Én Egerbe járok le egy ottani húsboltba, ha jó sütnivaló kolbászt akarok...
süti beállítások módosítása