A Városház utcai feketefejes hentest méltatlanul hanyagoltam eddig, sokszor ettem már itt, de egy sort sem írtam még róla. Úgy vagyok ezzel, hogy egy jó kritikához közvetlen élmény kell, régi emlékekre ebben a szakmában ne lehet építeni. Nos, ma volt szerencsém benézni ide is, úgyhogy következzék végre a lényeg.
Az üzletet tavaly újították föl, egy ingatlanos biztosan dicsérné a burkolatok minőségét, de minket a beltartalom jobban érdekel, mint a külcsín. Fontos ugyanakkor megjegyezni, hogy a bolt étkeztetős funkciói az átalakítás során megerősödtek, nagyobb lett a pult, és kaptunk egy kézmosót is, ami egy kiadós csülközés után mindig jól jön.
A helyen egy kicsit eluralkodott a korszellem, de még nem bántó. Rántott áru, hurka, kolbász mindig van és finom is, oldalas, csülök nincs minden nap (vagy csak én járok későn enni), de többnyire van helyette valami jóféle tarja. A kínálatban megjelentek a saláták. levesek, főzelékek, tészták, vagy mondjuk a csilis bab, amit szeretek, de henteshez nem ezért járok.
A minapi velővel töltött karajról beszámoltam, de kritikát általában olyan kajákról írok, ami mindenütt kapható, így most májas hurkát faltam, kizárólag a szakmai semlegesség jegyében, mert amúgy a vérest jobban szeretem. Bízvást mondhatom, a hurka 10 pontos élményt nyújtott, itt-ott roppanósra sült, késsel jól kezelhető és kézbe fogva sem esik szét, íze pedig pompás. Szokás szerint kenyérrel ettem, savanyúságnak almapaprikát kértem. A feketefejesnél a kenyér mindig kitűnő, az almapaprika minősége viszont sajnos változatos. Ezúttal remek, vastag húsú, feszes darabot fogtam ki, így lett igazán kerek az élmény.
A feketefejes sajátossága, hogy azok a bennfentesek, akik feliratkoznak a levlistára, az minden áldott reggel fényképes levelet kap a napi menüről. Feliratkozni veszélyes, mert a levelet kinyitva nehéz megállni, hogy ne szaladjon le azonnal az emberfia, pedig a tipikus hentes termékeket nem is tartalmazza, csak az extrákat.
