Na gyerekek, ezt az ételt nevezik prózai módon 40 girizdes csirkének, holott méltán említhetnénk "Tökéletes kajaként" " vagy mindközönségesen „Mennyei csirkeként" is. Állítólag francia eredetű, de mi magyarok tudván tudjuk, hogy ez hülyeség..., ilyen szép dolog csak egy magyar ember agyából pattanhatott ki. Szerintem a hőst Jedlik Ányos közelében kellene keresnünk, mert nincs más kaja, amihez annyira jó lenne a fröccs, mint éppen ez.
A lényeg, hogy a megfűszerezett, kívül belül megsózott egész csirkébe hihetetlen mennyiségű fokhagyma girizdet töltünk. Recept szerint ugyebár 40-et, de lehet több is. Nem szabad teljesen megpucolni, az utolsó kissé kemény héj réteget rajta kell hagyni, ettől csak még egyszerűbb az elkészítése. Az egész mehet a sütőbe, egy darabig fólia alatt puhítjuk, aztán odapörkölünk neki.
Nem kell hozzá semmi csak jóféle pirítós kenyér, esetleg friss bagett, vagy vázsonyi kifli meg persze fröccs. Mire kész a csirke a fokhagyma kenhetőre puhul. Szigorúan kézi étel, amennyiben a girizdekből ujjaink finom nyomásával csusszantjuk a kenyérre a fokhagymát, mert ezt a semmihez sem hasonlítható mozdulatot az anyakirálynő sem tudná gépesíteni, és szerintem nem is akarná. Jobb esetben a fokhagyma egyben bújik ki a héjából, még jobb esetben szétnyomódik, és úgy kell a végét lenyalogatnunk az ujjunkról. Rossz kimenetele nincs az ügynek, ez nem cseresznyemag, baromi nehéz fokhagymával szembelőni a mellettünk ülőt. Eztán a fokost finoman szétkenjük egy falatnyi kenyéren, és így harapjuk a ropogósra sütött csirkéhez, de gondolom ezt már magatoktól is kitaláltátok.
Hála és köszönet Juditnak, aki meghonosította családunkban ezt a vadállati ösztönöket kiváltó ételt, és Vilinek a pompás fotóért.
A lényeg, hogy a megfűszerezett, kívül belül megsózott egész csirkébe hihetetlen mennyiségű fokhagyma girizdet töltünk. Recept szerint ugyebár 40-et, de lehet több is. Nem szabad teljesen megpucolni, az utolsó kissé kemény héj réteget rajta kell hagyni, ettől csak még egyszerűbb az elkészítése. Az egész mehet a sütőbe, egy darabig fólia alatt puhítjuk, aztán odapörkölünk neki.
Nem kell hozzá semmi csak jóféle pirítós kenyér, esetleg friss bagett, vagy vázsonyi kifli meg persze fröccs. Mire kész a csirke a fokhagyma kenhetőre puhul. Szigorúan kézi étel, amennyiben a girizdekből ujjaink finom nyomásával csusszantjuk a kenyérre a fokhagymát, mert ezt a semmihez sem hasonlítható mozdulatot az anyakirálynő sem tudná gépesíteni, és szerintem nem is akarná. Jobb esetben a fokhagyma egyben bújik ki a héjából, még jobb esetben szétnyomódik, és úgy kell a végét lenyalogatnunk az ujjunkról. Rossz kimenetele nincs az ügynek, ez nem cseresznyemag, baromi nehéz fokhagymával szembelőni a mellettünk ülőt. Eztán a fokost finoman szétkenjük egy falatnyi kenyéren, és így harapjuk a ropogósra sütött csirkéhez, de gondolom ezt már magatoktól is kitaláltátok.
Hála és köszönet Juditnak, aki meghonosította családunkban ezt a vadállati ösztönöket kiváltó ételt, és Vilinek a pompás fotóért.
