HTML

N 11

Hentesnél falatozni jó

Henteskritikák, és minden, ami hús.

Hentes térkép

Beszámoló a Best of Budapest kóstolásról

2012.04.11. 12:08 Hentesező

Összejöttünk így egy páran, azaz kb. harmincan, hogy végigegyük Budapest legjobb hentestermékeit. Úgy képzeljétek el, mint a nászajándék listát, szerény személyemben előzsüriztem Budapest henteseit, és felvettem a Best of Budapest lajstromba a legjobb étkeket, amiket hosszú hónapok alatt találtam. Ezekből mazsolázott a törzsevők tagsága, ki-ki hozta a hozzá közel eső hentestől azt, amit onnan hozni érdemes. A Dobló Borbárban mindezt kipakoltuk az asztalra, aztán hurrá, jól megettük, és örültünk, hogy milyen remek henteseink is vannak nekünk szerte a városban. 

Három hétig izgultam ezen az egészen, mi lesz, hogy lesz, de amikor megérkeztem a tett helyszínére, ott már henteskalandoktól volt hangos a tér. Megnyugodtam: hentesezők, tehát barátok között vagyok, nem lehet itt semmi baj.

Nem is volt. Az első pillanatok káosza után Dávid, a Dobló tulajdonosa, és Sárdi Dani törzsevő kolléga a helyzet magaslatára állt, tálak és tányérok kerültek elő, meg egy akkora kés, hogy egy Nohabot is fel lehet szeletelni vele. Dani szelt serényen, a lányok pakoltak, sorban érkeztek a szebbnél szebb hentestermékek ki-ki hozta a sajátját, ahogy vállalta. Szegény Karácsony Sándor volt csak letörve, mert a Hajós utcában kifogyott a dagadó, lelkiismeretesen fel is ajánlotta, hogy elszalad valami jóért a legközelebbi henteshez, de akkor már látszott, hogy mindenki alaposan bevásárolt, így ezzel a lehetőséggel nem éltünk. Cserében nagyon lelkiismeretesen felcímkézte az ételeket, ami nekem természetesen eszembe sem jutott volna, de utólag látom, milyen hasznos volt ez.
A Pacsirtamező útról pörc érkezett, Csillaghegyről fejhús drámai mennyiségben, a Visegrádiból rántott comb, a Tátrából rántott tarja (itt mennyiségi problémák adódtak, de sebaj). A Budafoki útról befutott a menetrend szerinti hurka, Ica mamától a kolbász, a Városház utcából én hoztam a már említett vasi pecsenyét és káposztás csirkemellet. Az Alkotás útról megjött a sült erdélyi, a Bosnyákról az oldalas, egyszóval minden a terv szerint alakult.
Sajnos az újbudai sejtet elragadta a munka, így szegények kihagyták az eseményt, mi meg egyben sült csülök nélkül maradtunk. Meleg helyzet volt, annak rendje és módja szerint elő is vettük a kríziskommunikációs kézikönyvet, de aztán szétnéztünk a terülj-terülj asztalkánkon és szépen félre is tettük: aki ennyi szépséggel nem tud betelni, annak alkati savanyúsága van, forduljon szakemberhez.
Külön említést érdemelnek a versenyen kívül érkezett javak, az újpesti hentes-különítmény saját készítésű pecsenyével érkezett, Vankó Magdi pedig saját disznótorost hozott nekünk ajándékba Fehérvárról, benne az alant már megénekel bolgár sütőkolbásszal, Sárdi Dani meg tennen csécsi szalonnájával állított be. Köszi, köszi, köszi, minden isteni volt.
Bár voltak, akik pontozták az ételeket – Vendel fiam Ica mama kolbászát rántott hús+10-re értékelte – én nem tudnék sorrendet felállítani, inkább csak elkapott beszélgetések és a fogyási együttható alapján emelnék ki egy-két tételt. Első helyen mindjárt a fejhúst, és tényleg nem azért, hogy polgárt pukkasszak itt (bár itt azét szerencsére nehezen lehet). Kata alsó hangon egy kilót hozott Csillaghegyről, de valósággal széjjeltépték a népek, olyanok is áhítattal nyilatkoztak róla, akiknek saját bevallásuk szerint soha eszükbe sem jutott volna ilyesmit vásárolni.
Aztán ott volt a Városház utcából a káposztás csirke, amelyből feltehetőleg nem lehetett volna eleget vásárolni, percek alatt elfogyott. Ugyancsak sok szép szó érte a Pacsirtamező utcai hentestől származó sült pörcöt, ebből maradt valamennyi, mert ipari mennyiségben érkezett. A kolbászok királynőjéről már megemlékeztem, a Budafoki útról hozott hurka előtt viszont még tisztelegnem kell. Én régóta hangoztatom, hogy ez a város legjobb májas hurkája, de nagy megkönnyebbülés volt a lelkemnek, hogy véleményemben sokan osztoztak a helyszínen. Hasonló elégedettséggel regisztráltam, hogy a vasi pecsenye erős illata sem lenghette be sokáig a légteret, mert pric-prác-pruc eltűnt az elégedett hentesezőkben.
Mindenről nyilván nem tudok beszámolni, de ha van még élő emléketek, osszátok meg ezen a helyen, ekképpen állítva örök mementót henteseink remek alkotásai előtt.

 

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://hentesnel.blog.hu/api/trackback/id/tr734382877

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása