Igazai kis hentes ékszerdoboz található a 4es6os megállójával szemben. A kis helységben leginkább könyvtári hangulatom támadt, az ízléses fa könyöklők, az alacsony plafonig felérő berendezés, és a szépen bestokizott húsok olyan hangulatot árasztottak, mint az iskolai könyvtár annak idején.
Régóta készültem ide, mert bár nincs nagy híre (vagy csak én kimaradtam belőle), nagy múltú, oszlopos tagja ez az egység a budapesti hentesvilágnak. A hangulat nemcsak a beltér kialakítása, hanem a közvetlen, ám udvarias hangütés is megalapozza. A sült húsos pult kicsi, és nem is túl gazdag, de az alapok stabilak, leszámítva a hurkát, arra ugyanis várni kell egy kicsit, ami így ebédidőben nem szokványos, de legalább biztos friss sütés kerül elém, amikor kész lesz.
Addig is remekül elvagyok egy finom kolbásszal és egy egészen pompás oldalassal. Bár kifejezetten a legjobban megsütött kolbászt kértem, én még ennek is adtam volna egy utolsó kiadós hőfröccsöt, mielőtt a pultba helyezem, de nem minden a sütés, az alapanyag mindet visz, pont, ahogy egy kolbásztól elvárja az ember, sok fokhagyma, érezhetően minőségi paprika, csodálatosan harsány ízek töltik be az egész szájüreget, nincs kedvünk nyelni, csak nyammogni, mint Gombóc Artúr a csokoládén. Harapásra roppan, a késnek enged, ez kérem pompás, a szemcseméret/kenőanyag arányok is tökéletesek.
És még van ennél feljebb is. Az oldalas olyan puha, hogy nyugodtan nevezhetjük féléves önjelölt henteskritikusi működésem megkoronázásnak. Szerintem előfőzik, vagy mi – nem mintha ez csalás lenne. Nekem ilyen puha oldalast még sosem sikerült előállítanom, azt pedig nem hiszem, hogy egy nagy forgalmú hentes 8 órán keresztül konfitálná 90 fokon az oldalast, márpedig az állag valami ilyesmire utalt. A fűszerek itt egy kicsit laposak, igényli a mustárt, és bírna még fokhagymát is, annál több teret enged viszont az igaz húsélménynek, remek ez is.
Éppenhogy befejeztem a gyönyörködést az első felvonásban, elkészült a hurka, és mivel valaki a fülem hallatára kért egy felet, gondoltam a másik féllel lefojtom a gyutacsot, de ez hibának bizonyult. Hányszor mondjam még el nektek, hogy nincs minden termékben kiváló hentes ebben a városban, amin persze lehet keseregni, de ennél is jobb érzés a nagy titok tudójának lenni, hogy hol, mit érdemes túrni. Hát a Margit körúton ne hurkát rendeljünk, puha is, van is valami citromos (vagy tán mustáros) mellékíze, így nem marad felhőtlen az új hely felfedése feletti öröm.
Nagy szerencséje lenne a politikusoknak, ha mi törzsevők velük szemben is érvényesítenénk elveinket, miszerint a hentes és a törzsevő szigorú szimbiózisban él, ezért húsközelben csak a szépet meg jót látjuk. Ki kell azonban ábrándítanom a közéleti szereplőket, a félig tele a pohár szemlélet csak azokkal szemben érvényesül, akik értünk dolgoznak, és akikkel vállvetve küzdünk a gyenge bolti (import) áruk, és a gabonakolbász ellen.
