Ahogyan azt alább ecseteltem volt, a hétvégén Pécsett jártam és kedves barátom unszolására látogatást tettem a piacon egy olyan időpontban, amikor még simán az előző esti hús hegyek és borok súlyát kellett volna ágyban fekve feldolgoznom, csakhát van az úgy, hogy az embert elcsábítja a szakmai elkötelezettség, és nem mond nemet olcsónak és jónak mondott füstöltáruk csábításának. Ennyit arról, hogy hogy kerültem a piacra.
Ha meg ott van az ember, és kellőképpen motivált, mert tudja, hgy a törzsevők epedve várják az újabb és újabb túrásokról szóló beszámolókat, akkor igenis beleáll a történetbe, ha tetszik elengedi a fogyókúra témát, csak hogy a divatos pszichológiai fogalmakkal is leírjam tetteim mozgatórugóját, és dafkéból is rendel egy fél májas hurkát, egy szelet tarját, meg egy kisebb, de nem zsírszegény csülök darabot, hogy behozza a távoli tájak ízeit hőn szeretett közönsége orrlikába. Ennyit arról, hogy mit, s miért ettem.
Vannak persze más típusú emberek is, akiket a világért sem ítélnék el, mert az ő buzgalmuk révén meg lett nekem narancssárga fesztiválnadrágom ilyen kis felhajtós izékkel. Ők azok, akik ezeket a szombat délelőttöket turkálókban töltik levetett ruhák közt kotorászva ugyanolyan szakértelemmel, ahogy én túrok, csak nem írnak turikritikákat a webre, mert nincs meg bennük az ehhez szükséges elhivatottság, más néven exhibicionizmus. Ennyit arról, hogy miért nem tartózkodtam egy adott időpillanatban ugyanabban a légtérben, mint Anita, aki pedig azt mondja, hogy de.
A pécsiek tudnak valamit a marketingről, amit az Európa Kulturális Fővárosa projekt során fényesen igazoltak is, mert sikeresen hitetik el a városról, hogy az maga a nagy magyar mediterránium, miközben nálam Pesten két héttel hamarabb leérett a füge, mint ott. A piacon ez a fajta tehetség a szagmarketingben nyilvánul meg, a jó orrú törzsevő már a sütögetőkkel átellenes oldalon belépve, szőlő hegyek közt ténferegve is olyan illatokat regisztrál, aminőket a legelvadultabb szerb birkatekerdék környékén lehet csak. Ez mondjuk tényleg az EKF projektre hajaz, amennyiben a forma mögött nem annyira a tartalom, mint inkább a szellőztetés teljes hiánya húzódik meg. Ennyit a kultúrdáról.
A májas finom volt, zsemlés tölteléke csodálatosan hozta magát a májat, a jóisten tartsa meg egészségben azt, aki kikeverte. Kár, hogy a bőre nem akart lecsúszni a torkon, mert előbb rátekeredett a villára, elhagyva a tölteléket, mint hogy a falat a szájig emelkedett volna, az ismételt kísérletkor pedig már nem ő volt a középpontban, hanem a belbecs, tehát maradt a tányéron félretolva. Ez az alulsütés kétségbevonhatatlan megnyilvánulása minden hurka esetében, egyszerűen nem távoznak a nedvek a termékből, így a bőr nedves és rugalmas marad, nem tapad hozzá maga a töltelék, de akkor meg miért nem nevezik simán csak májasnak. (Kolbászról is úgy húzzuk le a bőrét, hogy egy pillanatra hidegvíz alá dugjuk, ez olykor legitim eljárás lehet, körözöttbe törve például mindenképpen indokolt.) Ennyit a hurkáról.
A tarja kapcsán el kell mondanom, hogy a magyar vidék tud még újat mutatni a pesti ficsúroknak. Az eladó a rendeléskor megkérdezte, hogy kérek-e rá fokhagymát. Az ilyes kérdések hétvégi reggeliknél rendszerint levesznek a lábamról, ezért kértem, és láss csodát, olyan dózis nyers, zúzott fokhagymával kenték meg a húst, hogy az én gyomrom sem bírta volna, ha nem lenne folyamatos tréningben. Kezdőknek a kommunikáció ezen a pontján mindenképpen ajánlatos magatartásforma a szerénység. A hús amúgy omlós volt, és finoman fűszerezett, ezt csapatta a fokhagyma tökéletes ébresztőként szolgálva. Ennyit a tarjáról.
A csülök nem hozta a kötelezőt, mert lássuk be, mi a bánatnak ennénk bármilyen típusú bőrős malacot, ha nem kívánnánk, hogy a végén a roppanós bürke fogvájó használatára kárhoztasson. Na ugye, a fogra tapadó ropogós bőr szigorú szimbiózisban él a sült csülökkel, ennek elmaradása pedig arról tanúskodik, hogy valami félrecsúszott a anyatermészetben, olvadnak a jégsapkák, ilyesmi. Ennyit arról, hogy miért tartottam két lépés távolságot mindenkitől egész nap.
A végére maradt a tanulság. Sose menj teli hassal, enyhén másnaposan délelőtt henteshez kajálni olyan elvetemült alakokkal, akik este még hét pofára tolták a malacpofát, most viszont egy kóstolót sem kérnek a tányérodról, aztán úszni mennek, mert az ilyen antiszociális magatartás rombolja a belső egyensúlyodat, és ekképp hizlaló.
Amint azt már mondtam volt, 97,1
