Másodjára jártam a Karinthy Frigyes úton a Móricznál a Húspalotában, és elsőre nem írtam semmit, gondolom kitaláltátok, mit jelent ez. Mindkétszer ettem májas hurkát, egyszer-egyszer sült császárt és sült csirkét. A csirke és a császár megütötte a mértéket, de egyik sem hagyott maradandó emléket. Aki viszont hurkázni akar, az szerintem ne ezt a boltot válassza, hanem baktasson le a Budafoki út 28-ba, vagy nézzen el Ica Mamához a Bartók Bélára, esetleg menjen át a Mangalica Palotába (ezt még nem teszteltem, de ez egy étlapos hely, kicsit ki is lógna a sorból). A budafoki úti májas hurka párját ritkítja, Ica mamáé is kiváló, de Karinthy-n sem az alapanyag, sem a termék nem üti meg a mértéket. Az önálló életet élő rizsszemek közötti kötőanyag íze sincs igazán eltalálva, állaga azonban némiképp fűrészporos, így az egész hurka szétesős és száraz. A sütésnek, olajnak, zsírnak nyoma sincs a bőrén, mintha főzték volna, és utólag belegondolva alighanem ez is lehet a helyzet. Lélektelen, steril összhatású termék szerintem, de ha szerintetek ez egy olyan iskola, amelynek létezése szerény hentes-műveltségem okán eddig elkerülte a figyelmemet, akkor vessetek nyugodtan a vegák elé.
A bolt mentségére legyen mondva, hogy láthatóan nem az etetés a fő profil, sok és minden bizonnyal jó minőségű húsárut tartanak (egy-egy kulen és füstölt cucc fel is keltette az érdeklődésemet), különben itt a piac közelében, hentesekkel amúgy is jól ellátott környéken aligha állná a versenyt az üzlet. Mindez meglátszik az étkezősarkon is, a szép tiszta krómacél evőfelületet inkább ülésmagasságba tervezték, a villára vett szétesős hurka darabnak csak töredéke jut el a szájig, a maradék a megtett úttal arányos ütemben visszahull a tálcára.
A hentesek értünk vannak, mi meg velük. Ennélfogva a magamfajta törzsevő számára nincs mostohább kötelesség a hentesfikázásnál. Éppen ezért én szeretném a legjobban, ha valaki többet tudna nálam, és legitim elkészítési módnak írná le azt az eljárást, amelynek ilyen hurka a végeredménye. Hajrá!
